A szervezet cukorháztartása
Az inzulin a hasnyálmirigy belső elválasztású szigetei által termelt hormon, melynek feladata a cukor, a zsírsavak és az aminosavak (a fehérjék építőelemei) bejutásának elősegítése a sejtekbe, tehát a raktározás. Inzulin hatására a vérben lévő cukor mennyisége csökken, a sejtek cukortartalma pedig nő. Túlsúlya alacsony vércukorszintet eredményez, mivel a sok inzulin a vérből a szükségesnél több cukrot épít be a sejtekbe, ezáltal a vér cukortartalma alacsony lesz. Ez görcsökhöz és kómához vezethet.
Inzulin hiányában a sejtek nem tudják felvenni a vérből a cukrot, ezért ilyenkor megnövekszik a vércukorszint. Előfordulhat azonban, hogy a hormon magas szintje mellett sem épül be a cukor a sejtekbe, ezt a folyamatot inzulinrezisztenciának nevezzük, melynek során a sejtek ellenállnak az inzulin hatásának. Kialakulásában genetikai tényezőknek, illetve az elhízásnak van szerepe.
A cukorbetegség típusai
A cukorbetegséget sokáig egységes megbetegedésnek tartották, de később az inzulinszint mérésének lehetőségével két nagy csoportra oszthatták a betegeket: az egyikbe zömmel fiatalok tartoznak, akiknél abszolút inzulinhiány tapasztalható, a másikban inkább idősebbek vannak, akiknél a normális, vagy annál magasabb inzulinszint tapasztalható. Az inkább fiatalokat érintő formát inzulindependens vagy 1-es típusú cukorbetegségnek, míg az inkább időseket érintőt nem inzulindependens vagy 2-es típusú diabétesznek nevezzük. A 2-es típusú diabétesz diagnózisában kevés segítséget nyújtanak a jellegzetes tünetek, mivel ezek teljesen hiányozhatnak is, illetve az is gyakori, hogy szűrővizsgálat, vagy más okból végzett kivizsgálás deríti ki a betegség fennállását.
Az 1-es típusú diabéteszre jellemző a tünetek gyors megjelenése, amelyek a következők: megnövekedett vizeletmennyiség, állandó szomjúságérzet, fokozott étvágy ellenére bekövetkező súlyvesztés, magas vércukorszint, a cukor megjelenése a vizeletben, illetve kóma kialakulása. Az inzulintermelő hasnyálmirigy sejtek pusztulása miatt a hormon termelése rohamosan csökken, melyet csak külső bevitellel lehet pótolni, ezért hívják inzulindependens diabétesznek. Alacsony inzulinszint jellemzi, ezért inzulinterápia formájában azonnali kezelést igényel. Kialakulásában autoimmun folyamatoknak tulajdonítanak szerepet (ilyenkor a szervezet önmaga ellen termel ellenanyagot), melyek a hasnyálmirigy-szigetsejtek pusztulásához vezetnek.
A cukorbetegek legnagyobb része 2-es típusú diabéteszben szenved. A betegség lassan, lappangva alakul ki, hosszú ideig nem okoz panaszokat. Típusos esetben a betegek a kórisme pillanatában általában 45-65 év közöttiek, körülbelül 80 százalékuk a felső testfélre kiterjedően elhízott, és rendszerint már a betegség szövődményei is jelentkeznek náluk. A tünetek hasonlóak az 1-es típusnál felsoroltakhoz, csak sokkal lassabb kialakulással. Ennél a típusnál nem az inzulin abszolút hiányáról, hanem az elhízás következtében kialakuló inzulinrezisztenciáról van szó, ennek következtében alakul ki a magas vércukorszint, akár megemelkedett inzulinszint mellett is. Hosszú távú kezelésénél ezért nincs szükség az azonnali inzulinterápia bevezetésére. Az előzőekben felsorolt tünetek mellett ennél a típusnál jelentkezhet még altesti viszketés, gennyes bőrfertőzések kialakulása, nők esetén kezeléssel dacoló hüvelyi gombásodás. A lehelet lehet aromás (acetonos) illatú. Gyakori az elhúzódó sebgyógyulás és az ínybetegségek kialakulása is.
A 2-es típusú diabétesz diagnózisában kevés segítséget nyújtanak a jellegzetes tünetek, mivel ezek teljesen hiányozhatnak is. Gyakran csak szűrővizsgálat vagy más okból végzett kivizsgálás deríti ki a betegség fennállását. A cukorbetegség diagnosztizálható az éhomi vércukorszint, a nap bármely időpontjában mért (random) vércukorérték, illetve 75 gramm cukor elfogyasztását követően a második óra végén mért vércukorérték (terheléses vércukor vizsgálat) alapján. Bármelyik segítségével történt azonban a kórismézés, kötelező annak egy másik időpontban történő megerősítése a felsorolt módszerek valamelyikével. A normálértékek: éhomi vércukor kisebb, mint 6,00 mmol/l, a terheléses vércukorérték kisebb, mint 7,8 mmol/l.
A diabétesz formái
A diabétesz I. típusa általában viharos gyorsasággal, szembeötlő tünetek kíséretében lép fel, annál erőteljesebben manifesztálódik, minél fiatalabb a beteg. Gyermekkorban napok-hetek, fiatal felnőttkorban hónapok alatt teljes súlyosságában kibontakozhat a klinikai kép. A 2. típusú cukorbetegség esetében azonban nagyon sokszor nem nyilvánvalóak az említett tünetek. Előfordulhat, hogy a cukorbetegséget csak a kialakulása után 15-20 évvel fedezik fel. A látens - így hosszú ideig kezeletlen - cukorbetegség igen súlyos szövődményeket okozhat: nagyfokú látásromlást, csökkent sebgyógyulást, a végtagok keringésének romlását. Jellemző e diabéteszforma rejtőzködő voltára, hogy például a szívinfarktuson átesettek 10-15 százalékánál derül fény látens cukorbetegségre.
A terhességi cukorbetegség (gesztációs diabétesz), többnyire a terhesség 20. hete után fejlődik ki arra hajlamos - többnyire kövér, ill. 30 év feletti - kismamáknál, a hormonváltozás következtében. A terhességek 2,5-3%-ában fordul elő. Ha nem fedezik fel időben, koraszülésre, ill. óriásmagzatra lehet számítani. Ezt hivatott megelőzni a terhesség 20-24. hetében végzett terheléses vércukor vizsgálat. A várandós kismamáknál már a csökkent glukóz tolerancia is diabétesznek tekintendő, és diétával, vagy szükség esetén inzulinnal kezelendő. A szülést követően az esetek 80-85%-ában a további inzulinkezelés szükségtelenné válik, de ha az anya testsúlya nem normalizálódik, fokozott az esélye a cukorbetegség későbbi fellépésének. Ezért indokolt az időnként végzett ellenőrzés.
A cukorbetegség szövődményei
A diabétesz pontos és következetes kezelése és gondozása, illetve az orvosi utasítások maradéktalan betartása a cukorbetegséghez társuló súlyos szövődmények megelőzésében játszik nagyon fontos szerepet. A szövődmények kialakulása már jóval a kórisme felállítása előtt elindulhat, gyakran előfordul, hogy a diagnózis kimondásakor már súlyos szervi érintettségek mutathatók ki.
A szem és a szemkörnyéki szövetek szinte minden rétegében találhatók a betegség következtében kialakuló jellegzetes elváltozások. A szem vizsgálatát nemcsak a diagnózis felállításakor, hanem azt követően, évente szükséges elvégezni. A szem érintettsége esetén 6, illetve akár 3 havonkénti utánkövetésre is szükség lehet. A betegség súlyos látásromláshoz, akár vaksághoz is vezethet.
A bőrtünetek is gyakoriak. Előfordulhat egy testrészre vagy egész testre kiterjedő viszketés. Gyakoriakká válnak a bakteriális fertőzések, különösen az orbánc. A köröm és a lábujjak közötti gombásodás szintén nem ritka elváltozás.
Az 1-es típusú cukorbetegségben vezető haláloknak tartják a betegség következtében kialakuló végstádiumú veseelégtelenséget, de a 2-es típus esetén sem ritka ez a szövődmény. A vese érintettsége manapság már korán kimutatható egy, a vizeletből elvégzett vizsgálattal. Megelőzésében és a folyamat lassításában a társuló magasvérnyomás-betegség eredményes kezelése, illetve egy bizonyos gyógyszercsoport alkalmazása jön szóba.
Cukorbetegségben az agy, a végtagok és a szív ereinek elmeszesedése korábban és nagyobb előfordulási aránnyal jelentkezik, mint a nem diabéteszeseknél. Az agyvérzés kockázata 2-3-szoros, a szíverek megbetegedésének rizikónövekedése 4-6-szoros cukorbetegségben. Ez úgy is megfogalmazható, hogy a szívinfarktus kockázatát tekintve a diabéteszes állapot olyan, mintha valaki átesett volna már egy infarktuson. Elengedhetetlen az ebben a betegségben szenvedőknél az évenkénti EKG és a nagyerek tapintása, vizsgálata.
Az idegek károsodásai több formában jelentkezhetnek. Érinthetik a belső szerveket, mely a nyelőcső és a gyomor mozgászavaraiban, székrekedésben, vizeletürítési zavarban, merevedési zavarban vagy fájdalom nélküli infarktusban nyilvánulhat meg. Ez utóbbi különösen fontos, mert megnehezíti az infarktus felismerését és a gyors segítségnyújtás lehetőségét. Gyakori a járáskor jelentkező bizonytalanságérzet, illetve a végtagokon tapasztalható érzészavar, mely típusos esetben szimmetrikus és harisnya vagy kesztyű kiterjedésű. Előrehaladottabb esetekben a bizsergés és a zsibbadás egyre kifejezettebbé válik, és gyakran fájdalom is megjelenik. Ezek a panaszok általában éjjel a legkifejezettebbek.
A diabéteszes láb tünetegyüttes a cukorbetegek lábán kialakuló olyan különböző elváltozások összefoglaló elnevezése, melynek - amennyiben nem ismerik fel időben, és nem veszik kezelésbe - kimenetele amputáció is lehet. Összetevői: érzéskiesések (hő, tapintás, fájdalom, vibrációérzés), kalapácsujj és más lábdeformitások, fekélyek és fertőzések. Diabéteszben kiemelten fontos a megfelelő láb- és körömápolás.
Régi klinikai megfigyelés, hogy a 2-es típusú cukorbetegség gyakran jár együtt magas vérnyomással, zsíranyagcsere-zavarral és ez az állapot nagymértékben hajlamosít szív-és érrendszeri katasztrófaállapotok kialakulására. Nagy valószínűséggel mindhárom tünet hátterében ugyanaz az ok feltételezhető, ami nem más, mint az inzulinrezisztencia. A metabolikus X-szindróma összetevői a magasvérnyomás-betegség, az emelkedett vérzsír-értékek, a cukorbetegség és az alma típusú elhízás, amihez a véralvadás zavarai is társulnak. Összességében egy súlyos rizikóállapot, mely gondos diagnózist, kezelést és utánkövetést igényel.